Életem csaknem legboldogabb időszaka volt az a kilenc hónap, amíg – diabéteszesként – szívem alatt hordtam a lányomat. Azért „csaknem”, mert ebben a kategóriában az abszolút győztes a Fanni születésével kezdődő és hála Istennek jelenleg is tartó, több mint 25 esztendő. Többször írtam már erről a Diabetesben, ezért előre elnézést kérek, ha helyenként ismétlem önmagam. A boldogság felidézése azonban mindig jóleső érzés, különösen, ha mások is velem együtt örülnek.
Amikor 1995 februárjában kiderült, hogy kisbabát várok, ellentétes érzelmek kavarogtak bennem. Az elsődleges a földöntúli öröm volt, ám hajszálnyira tőle az aggódás állt. Várandósságom elejétől egyetlen kérdés foglalkoztatott: egészséges lesz-e? Abban egészen biztos voltam, hogy mindent megteszek majd ennek érdekében. Nem volt egyszerű az a kilenc hónap, de így visszatekintve azt mondhatom, megérte!