A magasvérnyomás-betegség diagnózisa a rendelőben mért 140 Hgmm-es vagy a feletti szisztolés és/vagy 90 Hgmm-es vagy a feletti diasztolés értékek esetén állítható fel. A küszöbérték egyezményes alapú, de vizsgálatok kimutatták, hogy már a vérnyomás emelkedett-normális értéke mellett is fokozott a szív- és érrendszeri események bekövetkezésének kockázata. Az emelkedett-normális vérnyomás definíció szerinti értékei a rendelőben mérve: 130–139 Hgmm-es szisztolés és/vagy 85–89 Hgmm-es diasztolés érték.
A magasvérnyomás-betegség gyógyszeres kezelése az esetek döntő többségében a 140/90 Hgmm-es határ felett indul, de bizonyos esetekben már emelkedett-normális vérnyomástartományban is indokolt. Az életmód-változtatást viszont minden esetben javasolt elkezdeni emelkedett-normális vérnyomás mellett is azért, hogy megelőzzük a hipertónia kialakulását. Az életmód-változtatás a sóbevitel csökkentését (napi 5 gramm konyhasó alá), a káliumbevitel növelését, az alkoholfogyasztás elhagyását (vagy legalább csökkentését férfiak esetében legfeljebb 14 egység/hét, azaz 175 gramm/hét, nők esetében legfeljebb 8 egység/hét, azaz 100 gramm/hét mennyiségre), a dohányzás elhagyását, a rendszeres dinamikus testmozgást, a testsúlycsökkentést és a stresszcsökkentést (légzőgyakorlatok és meditációs terápiák, relaxációs tréningek, valamint jóga alkalmazása) jelenti. Az életmód-változtatáson túl gyógyszeres kezelés indítása emelkedett-normális rendelői vérnyomás mellett is javasolt abban az esetben, ha a betegnek ismert szív- és érrendszeri betegsége, különösen, ha koszorúér-betegsége van. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy nem csak a kialakult magasvérnyomás-betegséggel van teendő, de azok az egyének is odafigyelést igényelnek, akiknél a rendelői vérnyomás az emelkedett-normális tartományba esik.
Dr. Nemcsik János