Hírek a nagyvilágból

Ebben a rovatban néhány friss, nemzetközi tudományos kutatási eredményt ismerhet meg a kedves olvasó a magasvérnyomás-betegséggel (hipertónia), valamint a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségekkel kapcsolatosan. Igyekszünk a nemzetközi tudományos cikkek üzenetét érthető, hétköznapi nyelven átadni, hogy a mindennapi életben is hasznosak lehessenek.

Ismét három izgalmas témát szeretnék önöknek bemutatni. Az első a bélflóra és a magas vérnyomás közötti kapcsolatot tárja fel, rávilágítva a mikrobiom szerepére a vérnyomás-szabályozásban. A második egy négyéves japán követéses vizsgálat, amely az öt nagy személyiségvonás és a magas vérnyomás kockázata közötti összefüggést elemzi. A harmadik pedig azt vizsgálja, hogyan hat a hosszú távú űrrepülés a szív- és érrendszerre, új megvilágításba helyezve az emberi szervezet alkalmazkodóképességét.

A bélflóra és a magas vérnyomás kapcsolata

O’Donnell JA, et al.: The gut microbiome and hypertension. Nat Rev Nephrol 2023; 19(3): 153-167. doi:10.1038/s41581-022-00654-0

Az elmúlt évtizedben a tudomány egyre több bizonyítékot talált arra, hogy a bélflóra (mikrobiom) nemcsak az emésztésben és az immunrendszerben játszik szerepet, hanem a vérnyomás szabályozásában is.

A bélben több trillió mikroorganizmus él – baktériumok, gombák, vírusok –, amelyek kölcsönhatásban állnak a szervezetünkkel. Ezen mikrobák anyagcseretermékei (metabolitok) közvetlenül hatnak az erekre, a hormonrendszerre és az idegrendszerre is.

A szerzők összefoglalták a cikkben, hogy mit mutatnak az eddigi kutatási eredmények. A magas vérnyomásban szenvedő emberek bélflórája eltér az egészségesekétől – ezt több, embereken és állatokon végzett vizsgálat igazolta. Amikor a kutatók magas vérnyomású emberek bélbaktériumait átültették csíramentes (steril) egerekbe, az állatoknak is emelkedett a vérnyomása. Ez arra utal, hogy a bélflóra közvetlenül képes befolyásolni a vérnyomást.

A bélbaktériumok közül egyesek olyan hasznos anyagokat termelnek, mint a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA – például acetát, butirát, propionát), amelyek segítik az erek ellazulását, csökkentik a gyulladást, és ezáltal mérséklik a vérnyomást. Más típusú baktériumok viszont káros vegyületeket állítanak elő, mint például a trimetilamin-N-oxid (TMAO), amely elősegíti az érelmeszesedést és a magas vérnyomás kialakulását.

Ha a bélflóra egyensúlya felborul – ezt nevezzük diszbiózisnak –, a bélfal védőrétege is sérülhet. Ilyenkor a bél „áteresztővé” válik, és baktériumok, illetve gyulladást keltő anyagok kerülhetnek a véráramba. Ez immunreakciókat indíthat el, ami hosszú távon érkárosodást és vérnyomás-emelkedést okozhat.

A táplálkozásnak óriási szerepe van a bélflóra összetételében. A rostban gazdag étrend – sok zöldség, gyümölcs, hüvelyes és teljes kiőrlésű gabona fogyasztása – elősegíti a jótékony baktériumok elszaporodását. Ezek a mikrobák olyan anyagokat termelnek, amelyek jótékony hatással vannak az érfalakra és a szívre, így akár 5–6 Hgmm-rel is csökkenthetik a vérnyomást. Ezzel szemben a túlzott sóbevitel károsíthatja a bélflóra egyensúlyát, csökkenti a hasznos baktériumok számát és fokozza a gyulladást, ami szintén hozzájárulhat a magas vérnyomáshoz.

Kiderült az is, hogy bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek – például az ACE-gátlók (pl. kaptopril) vagy az ARB-k (pl. lozartán) – megváltoztathatják a bélflóra összetételét, és fordítva: a bélflóra is befolyásolhatja, mennyire hatékonyan működnek ezek a gyógyszerek. Ez magyarázatot adhat arra, miért reagálnak a betegek eltérően ugyanarra a kezelésre.

A tudósok azt is kimutatták, hogy a bél és az agy, valamint a bél és a szív között aktív kommunikációs hálózat működik – ezt nevezik bél–agy–szív tengelynek. A bélbaktériumok által termelt anyagok az idegrendszeren keresztül is hatnak, befolyásolva a vérnyomás-szabályozásban részt vevő idegi központokat.

A jövőben a kutatók szeretnék célzottan befolyásolni a bélflórát a magas vérnyomás megelőzése és kezelése érdekében. Vizsgálják például, hogy probiotikumokkal, rostkiegészítőkkel vagy akár székletátültetéssel (FMT) lehet-e javítani a vérnyomás-szabályozást. Egy korai klinikai vizsgálatban például acetát és butirát adásával 6 Hgmm-rel csökkent a szisztolés vérnyomás kezeletlen hipertóniás betegekben.

A kutatás azonban még számos kihívással néz szembe. A bélflóra rendkívül változékony, és számos tényező – a genetika, az étrend, a gyógyszerek, a stressz és az alvás – befolyásolja. Ráadásul a legtöbb eddigi vizsgálat európai és észak-amerikai emberek körében zajlott, így más földrészek lakossága alig szerepel az adatokban. Pedig a magas vérnyomás világszerte a felnőttek közel 30–40 százalékát érinti, és különösen gyakori az alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol a mikrobiomról keveset tudunk.

A kutatók ezért hangsúlyozzák, hogy további, nagyobb és sokszínűbb vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy mely baktériumok és anyagcseretermékeik segíthetnek a vérnyomás csökkentésében.

A magas vérnyomás előrejelzése az öt nagy személyiségvonás segítségével

Deng S, et al.: Predicting hypertension through big five personality traits: a four-year longitudinal study in Japan. BMC Psychol 2025; 13: 825. doi:10.1186/s40359-025-03130-z

A kutatás célja az volt, hogy feltárja, hogyan befolyásolja az öt nagy személyiségjegy (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, nyitottság, neuroticizmus) a magas vérnyomás kialakulását és fennmaradását. A vizsgálatot Japánban, négy éven keresztül (2019–2022) végezték, 7321 felnőtt részvételével. A személyiségjegyeket a 10 kérdésből álló TIPI (Ten-Item Personality Inventory) pszichológiai kérdőív japán változatával mérték, míg a vérnyomásállapotot évente önbevallás alapján követték nyomon. Statisztikai módszerekkel elemezték, hogy feltárják, mely tényezők növelik vagy csökkentik a hipertónia kockázatát.

Az eredmények szerint a lelkiismeretesség védőhatású volt, tehát az ilyen személyeknél kisebb eséllyel alakult ki vagy maradt fenn a magas vérnyomás, mivel általában felelősségteljesebbek, jobban odafigyelnek egészségükre, betartják az orvosi utasításokat és egészségesebb életmódot folytatnak – ez magyarázhatja a védőhatást. Míg a nyitottság növelte a tartós hipertónia valószínűségét, nagyobb valószínűséggel próbálnak ki új vagy kockázatos tevékenységeket, ami növelheti a stresszt és a vérnyomást. Emellett az idősebb kor, a férfi nem és a magasabb jövedelem is növelte a kockázatot. A kutatás rámutatott, hogy a személyiség és a demográfiai tényezők együttesen befolyásolják a szív- és érrendszeri egészséget, ezért a megelőzési és kezelési programoknak célszerű figyelembe venniük az egyéni pszichológiai jellemzőket is.

A hosszú távú űrrepülés szív- és érrendszeri hatásai

Hussain I, et al.: Cardiovascular effects of long-duration space flight. Health Sci Rep 2024; 7: e2305. doi:10.1002/hsr2.2305

Az űrutazás során a mikrogravitáció alapjaiban borítja fel a keringési rendszer működését. A folyadékok – így a vér is – a lábakból a törzs és a fej felé tolódnak, ezért az űrhajósok arca „felpuffad”, miközben a lábak „kiürülnek”. A szervezet ezt úgy „érti félre”, mintha túl sok lenne a keringő folyadék, ezért fokozza a vizeletürítést: a plazmatérfogat kb. 10–15 százalékkal csökken. Közben a szív terhelése átrendeződik, a szívizom tömege kismértékben vissza is épülhet (atrófia), és hosszabb küldetéseknél az erek merevebbé válhatnak. Mindez együtt oda vezet, hogy terhelésre kevesebb vért tud egy ütéssel továbbítani a szív és romolhat a szervezet „állóképességi” reakciója.

A Földre visszatérve ez a helyzet hirtelen megfordul: újra dolgoznia kell a gravitáció ellen a keringésnek. Sok űrhajós ilyenkor ortosztatikus intoleranciát tapasztal – egyszerűbben: felálláskor elszédül, hányingere lesz, leeshet a vérnyomása. Ez különösen a hosszú küldetéseknél gyakori. A visszatérés körüli napokban a pulzus- és vérnyomásválasz „furcsábban” viselkedhet, mert az idegrendszeri szabályozás (ami automatikusan igazítja a szívverést és az érszűkületet) átmenetileg elhangolódik. Emiatt néhány napig gyengébb a lábra állás, a gyors helyváltoztatás vagy akár a hirtelen terhelés tolerálása.

A vérnyomás és az autonóm (automatikus) szabályozás kulcsszereplő ebben. Súlytalanságban nincs „le–fel” magasságkülönbség a testben, így a szervezet kevesebbet „gyakorol” arra, hogyan tartsa meg a vérnyomást felálláskor. A baroreflexnek nevezett védőmechanizmus (ami normálisan azonnal összehúzza az ereket és gyorsítja a pulzust, ha felállunk) ellustul. Ennek következménye, hogy a Földre visszaérve a pulzus és a vérnyomás nem mindig akkor és annyira változik, amikor és amennyire kellene. Hosszabb világűrben tartózkodáskor a szív elektromos működésében is láttak finom eltéréseket (például az ún. „QT-idő” megnyúlását), ami kismértékben növelheti a ritmuszavarok kockázatát – ezért is fontos a folyamatos EKG-ellenőrzés.

A sugárzás szintén jelentős tényező: az űrben az űrhajósokat nem védi a Föld mágneses tere, így a szív és az erek fokozottan ki vannak téve proton- és nehézion-sugárzásnak. Ezek a részecskék hosszú távon gyulladást, érfali megvastagodást és merevséget okozhatnak, ami az érelmeszesedés (ateroszklerózis) felgyorsulásához vezethet. A tanulmány szerint a sugárzás serkenti a kollagéntermelést az érfalban, ami az aorta és a nyaki artériák megvastagodását idézheti elő. Bár ezek a folyamatok lassúak, hosszú küldetéseknél komoly kockázatot jelenthetnek.

Ezekre a változásokra ma már célzott ellenintézkedések vannak. Az űrhajósok a fedélzeten naponta átlagosan 2–3 órát edzenek (állóképességi és erősítő edzések kombinációja), ami segít megőrizni a szív- és izomerőt. A visszatérés előtt és után folyadék- és sópótlással „visszatöltik” a keringést, gyakran kompressziós ruházatot használnak, és szükség esetén gyógyszeres támogatást is adnak az erek és a pulzus szabályozásához. A földet érés utáni napokban fokozatos terhelés, orvosi megfigyelés, EKG-monitorozás és laborvizsgálatok (például elektrolitok) segítik a biztonságos readaptációt.

A klinikai üzenet egyszerű: a hosszú űrutazás nem feltétlenül okoz közvetlen szív-érrendszeri betegséget, de olyan élettani változásokat indít el (térfogatcsökkenés, szívizom-atrófia, érfali megvastagodás, elhangolódott vérnyomás-szabályozás), amelyek kockázatot jelentenek, főleg a visszatérés körüli időszakban. Ezért elengedhetetlen az egyéni kockázatfelmérés a repülés előtt, a fedélzeti edzésprogram és folyadékmenedzsment a küldetés alatt, majd a szoros orvosi kontroll (vérnyomás- és pulzusválasz, EKG, labor) hazatéréskor. Hosszabb távon a célzott tréning, a sugárzás elleni védelem, a megfelelő táplálkozás és – ha kell – a gyógyszeres támogatás együtt biztosítja, hogy az űrhajósok biztonságosan alkalmazkodjanak a gravitációmentes környezethez, majd zökkenőmentesen térjenek vissza a földi élethez.

Dr. Fejes Imola

Dr. Fejes Imola

Az SZTE SZAOK SZAKK Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai és Hypertonia Centrum belgyógyász, nefrológus és hypertonológus szakorvosa, egyetemi tanársegéd, több tudományos társaság tagja.

Kapcsolódó cikkek