„A magyar konyha hagyományai régmúltra nyúlnak vissza. Az itt élő népektől átvett ételek mellett évszázadok során számos hatás érte konyhánkat. A honfoglalás utáni idők konyhatechnikája, ételei alig ismertek. A hazai és külföldi emlékek Magyarország éghajlatát igen kedvezőnek, és termékeit gazdagnak tartják. Hiteles beszámolók az étkezési szokások alakulásáról csak a XV. századból, Mátyás király korából maradtak. Mátyás király idején az olasz szakácsoktól megtanultuk a vöröshagyma, a fokhagyma, a száraztészták, a mártások használatát. Török hatásra ismerkedtünk meg a paprikával, a paradicsommal, a kukoricával, a rizses ételekkel, a kávéval. Jelentős hatást gyakorolt a magyar konyhára az osztrák, a német és a francia gasztronómia. A mai magyar konyha ételkészítési módjai nem azonosak őseink szokásaival. A magyar konyha jellege, a paraszti, a tájjellegű ételeinek sora a múlt századra alakult ki. Jellegzetességeit a sokféle alapanyag, a sajátos fűszerezési, ízesítési és konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakította ki.” (Forrás: Szekeresné Dr. Szabó Szilvia: Klinikai táplálkozástudomány kiegészítő ismeretek. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2021)
Míg más országokban a hagymát egészben főzik vagy sütik és gyakran az ételkészítés végén eltávolítják az ételből, addig a magyaros ételek elkészítési módja gyakran így kezdődik: „hevített sertészsírban pirítsunk vöröshagymát, ízesítsük fűszerpaprikával”. Sok hazai étel alapja tehát a sertészsír.