A tavalyi, Veszprém megyei diabétesz-világnapi rendezvényünk több mint 300 résztvevőjét nézve ismét azt láttam, amit már hosszú évek óta mindig, hogy 60 év alattiak nem voltak jelen. A rendezvényen ünnepeltük a veszprémi diabéteszklub megalakulásának 45-dik évfordulóját is. Már csak egy alapítótag, P. Sándor volt jelen, aki 1978-ban 22 évesen, frissen felfedezett diabéteszesként érdeklődve, de félénken, a sorsa miatt aggódva jelent meg. Ma minimális háttér-retinopátiával, 7–7,5 közötti HbA1c-vel, évek óta dcont.hu-t használva (40–60% TIR, 3–7% TBR, nem súlyos hipoglikémiákkal) éli az életét. Elmondása szerint kevés 1-es típusú pácienssel találkozik a klubfoglalkozásokon, többnyire a 2-es típusról beszélnek, de a közösség miatt maradt. Emlegeti a régi „szép időket”, a bentlakásos tanfolyamokat, a külföldi kirándulásokat, hiszen ilyen hosszú utakon korábban, inzulinnal kezeltként nem mert részt venni.
Így van ez országszerte, a diabéteszklubok átalakultak nyugdíjasklubbá. Sokszor emiatt vesztik el orvos támogatóikat, vagy csak lazább, alkalmi jellegű lesz a kapcsolatuk. Persze vannak kivételek, sok helyütt dolgoznak karizmatikus „diabéteszvezérek”, akik összefogják és hasznos tartalommal töltik meg a civil szervezeteket.
Dr. Vándorfi Győző