Ismét csapdába kerültünk, mert meg kellett volna mérni egy túl vastag karú hölgy vérnyomását. Maga a történet sajnos borzasztó volt, hiszen amiatt kerestek meg, hogy a sürgősségi klinikánkon vízhajtóval elláttak egy fulladó, enyhe szívelégtelenségben szenvedő beteget, és szüksége lenne szívultrahang-vizsgálatra. A betegnek azonban nem volt Magyarországon érvényes egészségügyi biztosítása, vagyis „fizetős”. Elvégeztem a vizsgálatot, és igen nagy meglepetésemre nagyon vastag falú bal kamrát találtam, amely csökkent erővel húzódott össze. Fantáziálni kezdtem a tajkártya nélküli beteg horror összegbe kerülő speciális kivizsgálásáról, de azután mégiscsak hozzákezdtem a kikérdezéshez, a kórtörténet felvételéhez. Ha előbb teszem ezt meg, akkor nem röpködtek volna a fejemben a legkülönlegesebb, ritka szívbetegségek nevei. Elmondta ugyanis, hogy kb. 6–8 éve magasvérnyomás-betegségben szenved és már külföldön elkezdték kezelni. Elég furcsa nevű gyógyszert szedett, de az interneten megtaláltam, hogy egy nagyon régi ún. kalciumcsatorna-blokkolóról van szó, a felírt adag elég kicsinek tűnt. Nézzünk akkor vérnyomást mondtam. A hitelesített automata vérnyomásmérőnk mandzsettája nem érte körül a beteg karját. Mandzsettát cseréltem, de az is kicsinek bizonyult. Hoztam egy másik típusú készüléket, annak csaknem megfelelő volt a mandzsettája, de amikor felfújt a megfelelő szintig, akkor következetesen elengedett a tépőzár. Bennmaradt a rendelőben egy 24 órás vérnyomásmonitor, annak többféle, vastag karra való mandzsettája volt. Sikeres méréseket végeztem, és végül 190/100 Hgmm-t találtam. Következtek a kérdéseim és a beteg megtette a vallomását. Az évek során 1-2 alkalommal látta csak orvos, a gyógyszert mérés nélkül írták fel. Neki volt ugyan vérnyomásmérője, de nem a megfelelő méretű mandzsettát vette, a mérések alkalmával a tépőzár rendszeresen elengedettt. Végül a szomszédasszony tanácsára befőttes gumikkal szorította össze a tépőzárat és így mért. Több esetben 200/120 Hgmm körüli értékek után, ha megismételte a mérést, akkor meg 140–150 Hgmm-t is mutatott a készülék képernyője. Kicsit csúszkált a mandzsetta, meg nehézkes is volt a befőttes gumit felrakni, ezért végül a készülék a szekrény mélyére került, a beteg pedig elfogadta magának az alacsonyabb vérnyomásértékeket.
Kiradíroztam a fejemből a ritka kardiológiai tünetegyütteseket, hiszen a beteg állapota teljesen érthetővé vált. Az évek során az alulkezelt, beállítatlan magasvérnyomás-betegség először a szívet mint célszervet károsította, megvastagította a bal kamra falát. A szerencsétlen szív teljesen fölöslegesen bodybuildingezett, mint egy reményteljes testépítő. A vastag szívizomzatban értéktelen kötőszöveti rostok szaporodtak fel, és ezek később megakadályozták a megfelelő erejű összehúzódást. A szív tehát nagy erő ellen dolgozott, fala megvastagodott, majd pár év után kimerült. A beteg pedig fizikai munkát végzett, takarított, az itthoni boldogabb jövő reményében. Fokozatosan fulladni kezdett, végül – szerencsére – épp a szabadság ideje alatt, itthon a fulladása tűrhetetlenné vált, el mert menni orvoshoz és ki is tudta fizetni a vizitet. Kiderült, hogy a kapott gyógyszer erre az állapotra már nemcsak hatástalan, de ráadásul ellenjavallt is volt. Tudni kell azt is, hogy a munkavégzésre választott ország egészségügyi ellátása nagyon magas színvonalú, drága és a magas vérnyomás kezelését a legújabb kutatások eredményét felhasználó speciális szakmai ajánlásban tették közzé. Végül a történet kedvezően zárult, mert a beteg a vízhajtó hatására a fölöslegesen visszatartott folyadékot gyorsan kiürítette, vett egy megfelelő méretű mandzsettát a vérnyomásmérőjéhez, és olyan új gyógyszereket kapott, amelyek hasznosak magas vérnyomás és szívelégtelenség együttes fennállásakor, sőt több hatóanyagot tartalmaznak egyetlen tablettában. Az viszont, hogy miért ezekkel a készítményekkel kezeltem, egy másik történet.
Dr. Nagy Viktor