Az egyiken látható a szám, a másikon az írás. De bármelyik oldalát nézem, mindenképpen ez az ötforintos. Nézem magam a tükörben: kissé molett, fáradékony, az élettől gyötört, mindig dolgozni kénytelen középkorú asszonyt látok, akit „az ág is húz”. Nézhet engem az orvosom: elhízott, keveset mozgó, önmagával mit sem törődő, magát fizikailag és lelkileg kizsigerelő női beteget lát. Mindkettő én vagyok. (Ez csak képletes mese volt, én nem ilyen vagyok!) Szóval hajlamosak vagyunk a világra fogni, hogy miért nem tornászunk, úszunk, futunk, miért nem diétázunk. A világ nem engedi, mert nem hagy rá időt, erőt, figyelmet – mondjuk. Pedig ha valamit nagyon akarunk, van rá időnk, erőnk, figyelmünk.
Módos Anikó, Dr. Kiss Éva