Sötét és hideg reggelek, korai esteledés, fagyos napok. A tél beálltával egyre kevesebb természetes fényt látunk. A szervezetünk pedig próbál a hőmérséklet lehűléséhez alkalmazkodni. A bevitt tápanyagok minőségi változása – vitaminszegény táplálkozás –, a fényhiány és az alacsony hőmérséklet az immunrendszer nem megfelelő működéséhez vezethet. A szervezet ellenálló képességének csökkenése okozza a téli megbetegedések gyakoriságának növekedését. A testi immunitás gyengülésének egyik lehetséges következménye a pszichés egyensúly felborulása. A fény hatására szervezetünkben bizonyos hormonok (pl. melatonin, kortizol, szerotonin) szabadulnak fel, amelyek befolyásolják az emésztést, az éhségérzetet, az energiaszintet, és nem utolsósorban a hangulatot. Kutatások bizonyítják, hogy mindenkinek legalább két óra természetes fényre van szüksége ahhoz, hogy biológiai órája ne boruljon fel és az ébrenlét-alvás ritmusa normalizálódjon. Az évszakok váltakozása tehát igen jelentősen módosítja szervezetünk működését, pszichés állapotunkat. Nem meglepő, hogy a pszichológia, pszichiátria tudománya sokat foglalkozik az évszakok hangulati életre gyakorolt hatásával. A megnövekedett alvásigény, a testsúly gyarapodása, a rosszabb hangulat indokolt lehet a hidegebb hónapokban, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. A téli rosszkedvhez, lehangoltsághoz hozzájárulhat az is, hogy ebben az időszakban megnövekszik azoknak az ünnepeknek a száma, amelyek a szociális környezetre, a családra, az emberi kapcsolatokra és érzésekre fókuszálnak. Akiket valamilyen veszteség ért, magányosan élnek, érzékenyebbek, azokat jobban megviselhetik ezek az ünnepi események: ez a depresszív hangulat fokozódásához vezethet. A téli hangulatromlás tehát általános jelenség, és enyhébb formájában természetesnek is mondható.
Mi történik azonban, ha a tünetek erőssége már befolyásolja a megszokott életvitelt, ha rontja az életminőséget?