2014-ben Zuglóban megnyílt az a hipertóniagondozó centrum, amelyet a háziorvosok segítésére, a magas vérnyomással élők gyógyítására alapítottam. Szükségét éreztem, mert tudtam, hogy az alapellátás szerteágazó feladatai között csak egy szelet a hipertónia. Fontos és hatalmas szelet! Mint tudjuk, a lakosság 30–40 százaléka él ezzel a kórfolyamattal, szűrése és megfelelő kezelése elengedhetetlen. Minden évben beszámoltam működésünk sikereiről, problémáiról az aktuális kongresszuson. Visszajelzések érkeztek, hogy a különféle gondozóhelyek különféle formában léteznek. Fontosnak tartottam, hogy térképezzük fel, nézzük meg, hol és milyen struktúrában dolgoznak.
Így 2018-ban a Magyar Hypertonia Társaságon belül létrejött a Centrum Munkacsoport. Mivel izoláltan dolgozunk, Budapesten és vidéken, feladatául tűzte ki, hogy ismerjük meg egymás munkáját, lépjünk egymással kapcsolatba, csak így tudjuk elérni közös céljainkat. Meg kell szervezni a szűrés, gondozás hálózatát, ki kell alakítani a szakellátóhelyek feladatkörét és hátterét. Fel kell mérni, hogy hány szakellátóhely van és hogyan működnek, meg kell határozni az akkreditáció feltételeit, be kell kérni az akkreditációhoz szükséges mutatóikat, fel kell dolgozni az adataikat. Az ellátóhelyeken belül el kell különíteni a centrumokat, a szakambulanciákat és a magánszolgáltatókat. Mindezt egy akkreditációs folyamattal kell befejezni. Az adatok a következőket mutatták: az ellátóhelyek ellátási területe, működési feltétele különböző. Legtöbben kórházi, klinikai létesítményen belül rendelnek, de van háziorvosi rendelőben vagy magánrendelőben is. Mivel nincs önálló szakmakód, ezért a belgyógyászaton, kardiológián vagy nefrológián belül működnek. A heti óraszám, a személyzet létszáma, a műszerezettség is különböző. Legtöbben megfelelőnek tartják az ellátást, de van, aki önálló NEAK/ÁNTSZ kódot tartana szükségesnek! Van, aki nem! 2019-ben a regisztrált 40 szakellátóhelyből 15 a fővárosban, a többi vidéken van. Ezt látva eldöntöttük, hogy a közös irányvonalakat meg kell határozni. A szakellátások feladata a betegellátáson kívül a háziorvosok elérése, továbbképzése, segítése. Vannak sikerek és működési nehézségek. Keresik helyüket az alapellátással, van, ahol ez hasznos együttműködés, van, ahol még „döcögősebb” a kapcsolódás. Az alapellátás praxisközösségei is formálódnak, a magas vérnyomással élők megfelelő gondozási helyei lehetnek. Fontos az adott ellátási terület gondozási elveinek meghatározása és folyamatos követése, aktualizálása, a kapcsolattartás az orvosegyetemekkel a hipertonológusképzésben aktív szerepvállalással. Átlátható működésüket nagyban nehezíti, hogy nincs önálló hipertonológia szakmakód. A belgyógyászaton, kardiologián vagy nefrológián belül működve nem lehet a finanszírozás feltételeit megteremteni. A szakellátóhelyek lehetnének a MHT „végpontjai”. Minden megyében legalább egy akkreditált ellátóhelynek lennie kellene! Itt segítenék a lakosság hipertóniagondozását, állandó kapcsolatot tartva a háziorvosokkal és egyetemekkel. Mindehhez önálló szakmakód és megfelelő önálló finanszírozás szükséges! Világossá vált, hogy az akkreditációt frissíteni kell, re-akkreditáció szükséges! Ezt 2021-ig már kétszer elvégeztük! Sajnálatos, hogy 5 megyében 2021-ben nincs szakellátóhely. Budapesten 14, vidéken 23 ellátóhely van, tehát országosan összesen 37. Ebből 12 centrum, 16 OEP-finanszírozott szakambulancia, 9 magánambulancia felel meg az akkreditációs követelményeknek.
Dr. Ádám Ágnes