Nem mindennapi bravúr a Magyar Körön
1777 kilométeres, külső segítség nélküli ultrakerékpáros versenyt teljesíteni már önmagában is emberfeletti fizikai és mentális teljesítmény. Gráczol Péter azonban nemcsak az elemekkel, az alváshiánnyal és a közel kétezer kilométernyi aszfalttal küzdött meg a 2026-os Magyar Körön, hanem egy láthatatlan útitárssal is: 26 éve tartó 1-es típusú diabéteszével. A mindössze 7 óra alvással letekert 109 óra és 54 perc végén az abszolút 2. helyen ért célba, bebizonyítva, hogy a pontos tervezés és a tudatosság felülírja a korlátokat.
Nincs forgatókönyv
„Hogyan lehet ezt cukorbetegen megcsinálni?” – merül fel a kérdés szinte mindenkiben. Péter válasza egyszerű, mégis elgondolkodtató: puszta akaraterőből sehogy. Egy ilyen léptékű megpróbáltatásról nem a rajtvonalnál dönt az ember, hanem azokban az években, amikor megtanulja hajszálpontosan megérteni a saját szervezetét.
A verseny során a diabétesz nem ellenségként, hanem a taktika szerves részeként tekert vele. Ilyen extrém terhelés alatt – ahol a hőség eléri a 40 fokot, majd az éjszakai Bakonyban 11 fokra zuhan a hőmérséklet – nincs orvosi tankönyv vagy előre megírt forgatókönyv. A folyamatos szöveti cukormérő adatai alapján percről percre, folyamatos korrekciókkal kellett reagálnia a szervezete igényeire. Az első két nap intenzív tekerése alatt az izmai szinte elnyelték a szénhidrátot, így az átlagos inzulinigénye a töredékére zuhant. A harmadik naptól kezdve a halmozódó fáradtság és stressz miatt az inzulinérzékenysége megváltozott, de a precíz adagolásnak köszönhetően sikerült elkerülnie a veszélyes vércukoringadozásokat.
Felhalmozott tudás
A siker kulcsa az évek alatt felhalmozott tudásban és a végtelenül tudatos felkészülésben rejlett. Péter nem vállalta túl magát a legelején: amíg a mezőny nagy része már az első emelkedőkön elégette az energiáit, ő kiegyensúlyozott tempóval, a saját zónájában haladt és a verseny előrehaladtával szisztematikusan lépett előre a mezőnyben. Ugyanilyen tudatosság jellemezte az alvási és frissítési mátrixát is: nem a teljes kimerülésig hajtotta magát, rövid mentális és fizikai frissülést hozó pihenőket iktatott be stratégiai pontokon.
Mentális energiát adtak
Bár a szabályok szerint a versenyzők nem támaszkodhattak külső segítségre, a pálya szélén álló közösség ereje végigkísérte. Az út mentén felbukkanó ismerősök és ismeretlenek jó szóval, biztató kézfogással, egy tál meleg étellel vagy frissítővel olyan mentális energiát adtak, amely nélkül a 109 órás küzdelem jóval nehezebb lett volna.
A célvonalon áthaladva a legnagyobb tanulság nem a letekert kilométerek számában rejlett, hanem abban a felismerésben, hogy a diabétesz nem határozza meg, meddig juthat el az ember. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élőknek valóban többet kell számolniuk, tervezniük és kalkulálniuk, de ez nem jelenti azt, hogy kisebb álmokat kellene szőniük.
Fekete Antal
Fotó: Csík Csaba Krisztián





